1. És monda az ùr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az ùr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
2. Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg.
3. És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemenczéidbe és sütôteknôidbe.
4. És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.
5. És monda az ùr Mózesnek: Mondd Åronnak: Nyujtsd ki kezedet a te veszszôddel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére.
6. És kinyujtá kezét Åron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét.
7. De az írástudók is úgy cselekedének az ô titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére.
8. És hívatá a Faraó Mózest és Åront és monda: Könyörögjetek az ùrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemrôl a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az ùrnak.
9. Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztúljanak a békák tôled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.
10. Felele a Faraó: Holnapra. És monda Mózes: A mint kívánod, hogy megtudd, hogy níncs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.
11. És eltávoznak a békák tôled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtôl; csak a folyóvízben maradnak meg.
12. És kiméne Mózes és Åron a Faraótól és kiálta Mózes az ùrhoz a békák felôl, a melyeket a Faraóra bocsátott vala.
13. És az ùr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezôkrôl.
14. És rakásokba gyûjték azokat össze és a föld megbüszhödék.
15. S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbûl, megkeményíté az ô szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az ùr.
16. És szóla az ùr Mózesnek: Mondd Åronnak: Nyujtsd ki a te vesszôdet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.
17. És aképen cselekedének. Åron kinyujtá kezét az ô vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lônek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lôn egész Égyiptom földén.
18. És úgy cselekedének az írástudók is az ô varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elô, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.
19. És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten újja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az ùr.
20. Az ùr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az ùr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
21. Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen ôk vannak.
22. De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az ùr ezen a földön.
23. És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.
24. És aképen cselekedék az ùr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az ô szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lôn a föld az ártalmas bogarak miatt.
25. És hívatá a Faraó Mózest és Åront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön.
26. Mózes pedig monda: Nincs rendén hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzunk az ùrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek elôtt: ímé, ha azt áldozzunk az ô szemeik elôtt, a mi az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?
27. Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.
28. És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem.
29. Mózes pedig monda: ìmé én kimegyek te tôled és imádkozom az ùrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és ô szolgáitól és az ô népétôl holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az ùrnak.
30. És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az ùrhoz.
31. És az ùr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétôl; egy sem marada.
32. De a Faraó ezúttal is megkeményíté az ô szívét és nem bocsátá el a népet. fekélyek s jégesô csapása Égyiptomon.
| 
