1 Mózes, Chapter 28

1. Elôhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá ôt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl.    2. Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közûl.    3. A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;    4. És adja néked az Åbrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Åbrahámnak.    5. Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.    6. És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta ôt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl;    7. És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába;    8. És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az ô atyjának:    9. Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségûl vevé még az ô feleségeihez Ismáelnek az Åbrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.    10. Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.    11. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vôn egyet annak a helynek kövei közûl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.    12. És álmot láta: ìmé egy lajtorja vala a"földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel-és alájárnak vala azon.    13. És ímé az ùr áll vala azon és szóla: Én vagyok az ùr, Åbrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.    14. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.    15. És ímé én veled vagyok, hogy megôrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.    16. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az ùr van e helyen, és én nem tudtam.    17. Megrémüle annakokáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.    18. És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopúl állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;    19. És nevezé annak a helynek nevét Béthélnek, az elôtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.    20. És fogadást tôn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megôriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételûl kenyeret s öltözetûl ruhát adánd nékem;    21. És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az ùr leénd az én Istenem;    22. És ez a kô, a melyet oszlopúl állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom. Rákhel magtalan.