1. Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.
2. És látá, hogy ímé egy kút van a mezôben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kô vala:
3. Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverôdik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.
4. És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.
5. És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.
6. Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az ô leánya Rákhel ímhol jô a juhokkal.
7. És monda Jákób: ìmé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.
8. Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verôdik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
9. Még beszélget vala velök, mikor megérkezék Rákhel az ô atyja juhaival, melyeket legeltet vala.
10. S lôn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ô anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az ô anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az ô anyja bátyjának juhait.
11. És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.
12. S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ô az ô atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ô atyjának.
13. És lôn mikor Lábán Jákóbnak, az ô húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá ôt, és bevivé az ô házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.
14. És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,
15. És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?
16. Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kissebbiknek neve Rákhel.
17. Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetû és szép tekintetû vala.
18. Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kissebbik leányodért.
19. És monda Lábán: Jobb néked adnom ôt, hogysem másnak adjam ôt, maradj én nálam.
20. Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala ôt.
21. És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idôm kitelt, hadd menjek be hozzá.
22. És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.
23. Estve pedig vevé az ô leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne ô hozzá.
24. És Lábán az ô szolgálóját Zilpát, szolgálóúl adá az ô leányának Leának.
25. És reggelre kelve: ìmé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?
26. Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kissebbiket oda adják a nagyobbik elôtt.
27. Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
28. Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az ô leányát feleségûl.
29. És adá Lábán az ô leányának Rákhelnek, az ô szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.
30. És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála ô nála még más hét esztendeig.
31. És meglátá az ùr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.
32. Fogada azért Lea az ô méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az ùr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.
33. Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az ùr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.
34. És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szûltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.
35. És ismét teherbe esék, és fiat szûle és mondá: Most már hálákat adok az ùrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstôl.
| 
