1. És látá Rákhel, hogy ô nem szûle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ô nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.
2. Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tôled a méhnek gyümölcsét.
3. És monda ez: ìmhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szûljön az én térdeimen, és én is megépüljek ô általa.
4. Adá tehát néki az ô szolgálóját Bilhát feleségûl, és beméne ahhoz Jákób,
5. És teherbe esék Bilha, és szûle Jákóbnak fiat.
6. És monda Rákhel: ìtélt felôlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.
7. Ismét fogada az ô méhében, és szûle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak.
8. És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és gyôztem; azért nevezé nevét Nafthalinak.
9. Látván pedig Lea hogy ô megszûnt a szûléstôl, vevé az ô szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségûl.
10. És szûle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak.
11. És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak.
12. És szûle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak.
13. És monda Lea: Oh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Åsernek.
14. És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezôn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az ô anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.
15. Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tôlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tôlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.
16. Mikor Jákób este a mezôrôl jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jôjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka.
17. És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ô méhében és szûle Jákóbnak ötödik fiat.
18. És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.
19. És ismét fogada az ô méhébe Lea, és szûle hatodik fiat Jákóbnak.
20. És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szûltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak.
21. Annakutána szûle leányt, és nevezé nevét Dínának.
22. Megemlékezék pedig az Isten Rákhelrôl; és meghallgatá ôt az Isten és megnyitá az ô méhét.
23. És fogada méhében, és szûle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.
24. És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az ùr nékem más fiat is.
25. És lôn, a mint szûlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.
26. Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, a melylyel szolgáltalak téged.
27. És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid elôtt! ùgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az ùr.
28. És monda: Szabj bért magadnak és én megadom.
29. Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod.
30. Mert a mi kevesed vala én elôttem, sokra szaporodott, és megáldott az ùr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?
31. És monda Lábán: Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és ôrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
32. Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közûlök, és minden fekete bárányt a juhok közûl, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közûl, s legyen ez az én bérem.
33. S a mikor majd bérem iránt eljövendesz, mi elôtted lesz, becsületességemrôl ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
34. És monda Lábán: Åm legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.
35. Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közûl, és adá az ô fiainak keze alá.
36. És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.
37. És vôn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszôket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszôk fehére.
38. És a vesszôket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
39. És a juhok a vesszôk elôtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.
40. Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.
41. És lôn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszôket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszôket látva foganjanak.
42. De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lônek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
43. És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara. és szövetséget kötnek.
| 
