1. Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.
2. És lôn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az ô atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.
3. És felele néki Júda mondván: Erôsen fogadkozék az a férfiú mondván: Színem elé ne kerûljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.
4. Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;
5. Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerûljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.
6. És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszúl velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?
7. Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felôlünk és nemzetségünk felôl, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?
8. És monda Júda Izráelnek, az ô atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.
9. Én leszek kezes érette, az én kezembôl kérd elô. Ha vissza nem hozom ôt hozzád, és elôdbe nem állítom ôt, mind éltig bûnös legyek elôtted.
10. Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.
11. És monda nékik Izráel az ô atyjok: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseibôl a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fûszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.
12. Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sôt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.
13. Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.
14. A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.
15. Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ô kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József elôtt.
16. A mint meglátá József ô velök Benjámint, monda az ô háza gondviselôjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek ma délben.
17. És az a férfiú aképen cselekedék, a mint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.
18. És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék ôket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely elôször a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.
19. És járulának József házának gondviselôjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.
20. És mondának: Kérünk uram! Ennekelôtte alájöttünk vala eleséget venni.
21. És lôn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az ô zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.
22. De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.
23. És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.
24. Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ô szamaraiknak.
25. ºk pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.
26. Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának elôtte a földig.
27. És kérdezôsködék egészségök felôl, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kirôl nékem szóltatok? él-é még?
28. Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborúlának.
29. És felemelé szemeit és látá Benjámint az ô atyjafiát, az ô anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkissebbik atyátokfia, a ki felôl nékem szóltatok vala? És ismét monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!
30. Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ô öcscse iránt, és erôlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.
31. Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.
32. És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek elôtt.
33. Leûlének azért ô elôtte, az elsôszülôtt az ô elsôszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ô fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.
34. º pedig részt juttata azoknak maga elôl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának ô nála.
| 
