Ézsaiás, Chapter 42

1. ìmé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ô belé, törvényt beszél a népeknek.    2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.    3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.    4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.    5. ìgy szól az ùr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:    6. Én, az ùr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megôrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.    7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczbôl kihozzad, és a fogházból a sötétben ülôket.    8. Én vagyok az ùr, ez a nevem, és dicsôségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.    9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielôtt meglennének, tudatom veletek.    10. Énekeljetek az ùrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.    11. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kôsziklák lakói, a hegyeknek tetejérôl kiáltsanak.    12. Adják az ùrnak a dicsôséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.    13. Az ùr, mint egy hôs kijô, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sôt rivalg és ellenségein erôt vesz.    14. Régtôl fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szûlô nô nyögök, lihegek és fúvok!    15. Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fûvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.    16. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom ôket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; elôttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és ôket el nem hagyom.    17. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!    18. Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!    19. Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az ùr szolgája?    20. Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.    21. Az ùr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsôségessé.    22. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!    23. Ki veszi ezt közûletek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!    24. Ki adta ragadományúl Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az ùr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az º törvényére?    25. Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körûlte lángolt az, de ô nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!