Ézsaiás, Chapter 48

1. Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevérôl neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az ùr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; de nem híven és nem igazán.    2. Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregek Ura!    3. Mik eddig történtek, elôre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének.    4. Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:    5. Tehát elôre megjelentém néked, mielôtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.    6. Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é errôl bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;    7. Mostan rendeltettek el és nem régen. és ezelôtt nem hallottál felôlök, hogy ezt ne mondd: ìmé, tudtam én azokat.    8. Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hûtelen vagy, és pártütônek hívatál anyád méhétôl fogva.    9. Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.    10. ìmé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.    11. Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsôségemet másnak nem adom.    12. Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az elsô és én az utolsó.    13. Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom ôket, mind itt állnak.    14. Gyûljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közûlök ezeket? az, kit az ùr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.    15. Én, én szóltam, és ôt el is hívtam, elhoztam ôt, és szerencsés lesz útja.    16. Közelegjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitôl fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az ùr Isten engem küldött, és az ô lelkét.    17. ìgy szól az ùr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az ùr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.    18. Vajha figyelmeztél volna paracsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;    19. És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elôl.    20. Menjetek ki Bábelbôl, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végsô határáig; mondjátok: Megváltotta az ùr szolgáját, Jákóbot.    21. Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is ôket: kôsziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belôle.    22. Nincs békesség, így szól az ùr, az istenteleneknek!