Ézsaiás, Chapter 49

1. Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétôl hívott el az ùr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemrôl.    2. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engem, és tegzébe zárt be engem.    3. És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsôülök.    4. És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erômet; de az ùrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.    5. És most így szól az ùr, a ki engem anyám méhétôl szolgájává alkotott, hogy Jákóbot º hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyûjtessék; hiszen tisztelt vagyok az ùr szemeiben és erôsségem az én Istenem!    6. ìgy szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetségeinek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sôt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!    7. ìgy szól az ùr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkûhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látják királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az ùrért, a ki hû, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.    8. ìgy szól az ùr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;    9. ìgy szólván a foglyoknak: Jôjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elô! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelôjük lesz;    10. Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja ôket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti ôket, és vizek forrásihoz viszi.    11. És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.    12. ìmé, ezek messzirôl jönnek, ímé, amazok észak és a tenger felôl, és amazok Sinnek földérôl!    13. Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az ùr, és könyörül szegényein!    14. És szól Sion: Elhagyott az ùr engem, és rólam elfeledkezett az ùr!    15. Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérôl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.    16. ìmé, az én markaimba metszettelek fel téged, kôfalaid elôttem vannak szüntelen.    17. Elôsietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belôled.    18. Emeld fel köröskörûl szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az ùr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.    19. Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szûk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.    20. Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!    21. És te így szólsz szívedben: Ki szûlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? ìmé, én egyedûl maradtam meg; ezek hol voltak?    22. ìgy szól az ùr Isten: ìmé, fölemelem kezemet a népekhez, és elôttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.    23. És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak elôtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az ùr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.    24. Elvétetik-é a préda az erôstôl, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?    25. Igen, így szól az ùr, az erôstôl elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.    26. És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktôl megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az ùr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erôs Istene!