1. És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.
2. És lesik vala ôt, ha meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák ôt.
3. Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Ållj elô a középre.
4. Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
5. º pedig elnézvén ôket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lôn, mint a másik.
6. Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék ôt.
7. Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé ôt Galileából és Júdeából,
8. És Jeruzsálembôl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ô hozzá.
9. És megmondá tnaítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák ôt.
10. Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék ôt.
11. A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala ôt, leborúlának elôtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
12. º pedig erôsen fenyegeti vala ôket, hogy ôt ki ne jelentsék.
13. Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.
14. És választa tizenkettôt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje ôket prédikálni,
15. És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni:
16. Simont, a kinek Péter nevet ada;
17. És Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;
18. És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,
19. És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta ôt.
20. Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
21. A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják ôt; mert azt mondják vala, hogy magán kívûl van.
22. Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembôl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.
23. º pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni?
24. És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
25. És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
26. És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
27. Nem rabolhatja el senki az erôsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erôset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.
28. Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:
29. De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;
30. Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.
31. És megérkezének az ô testvérei és az ô anyja, és kivûl megállva, beküldének hozzá, hivatván ôt.
32. Körûlötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: ìmé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.
33. º pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
34. Azután elnézvén köröskörûl a körûlötte ülôkön, monda: ìmé az én anyám és az én testvéreim.
35. Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nôtestvérem és az én anyám.
| 
