1. És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyûle ô hozzá, úgy hogy ô a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
2. És sokat tanítja vala ôket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
3. Halljátok: ìmé, a magvetô kiméne vetni.
4. És lôn vetésközben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
5. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
6. Mikor pedig fölkelt a nap, elsûle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
7. Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
8. Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedô és bôvölködô gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
9. És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
10. Mikor pedig egyedûl vala, megkérdezék ôt a körülötte lévôk a tizenkettôvel együtt a példázat felôl.
11. º pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívûl levôknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
12. Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bûneik meg ne bocsáttassanak.
13. És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
14. A magvetô az ígét hinti.
15. Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljô a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
16. És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyest hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
17. De nincsen ô bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
18. A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
19. De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejôvén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
20. A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
21. És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elô a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
22. Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
23. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
24. És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sôt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
25. Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
26. És monda: ùgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe,
27. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnô, ô maga sem tudja miképen.
28. Mert magától terem a föld, elôször füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
29. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
30. És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
31. A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
32. És mikor elvettetik, felnô, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
33. És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.
34. Példázat nélkûl pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
35. Azután monda nékik azon a napon, a mint este lôn: Menjünk át a tulsó partra.
36. Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék ôt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
37. Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
38. º pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték ôt és mondának néki: Mester, nem törôdöl vele, hogy elveszünk?
39. És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lôn nagy csendesség.
40. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
41. És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?
| 
