1. És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
2. És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
3. A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta ôt senki sem lekötni.
4. Mert sokszor megkötözték ôt békókkal és lánczokkal, de ô a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta ôt megfékezni.
5. És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
6. Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borúla,
7. És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
8. (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberbôl.)
9. És kérdezé tôle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
10. És igen kéré ôt, hogy ne küldje el ôket arról a vidékrôl.
11. Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
12. És az ördögök kérik vala ôt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
13. És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekrôl a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
14. A kik pedig ôrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
15. És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngôs ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
16. A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngôssel, és a disznókkal.
17. És kezdék kérni ôt, hogy távozzék el az ô határukból.
18. Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngôs kéré ôt, hogy vele lehessen.
19. De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az ùr, és mint könyörült rajtad.
20. El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
21. És mikor ismét általment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyûle ô hozzá; és vala a tenger mellett.
22. És ímé, eljöve a zsinagóga fôk egyike, névszerint Jairus, és meglátván ôt, lábaihoz esék,
23. És igen kéré ôt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
24. El is méne vele, és követé ôt nagy sokaság, és összeszorítják vala ôt.
25. És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
26. És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sôt inkább még rosszabbul lett,
27. Mikor Jézus felôl hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
28. Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
29. És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
30. Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erô áradott vala ki belôle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
31. És mondának néki az ô tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
32. És körûlnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
33. Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borúla, és elmonda néki mindent igazán.
34. º pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyúlj meg a te bajodból.
35. Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétôl, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
36. Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
37. És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38. És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zûrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
39. És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
40. És nevetik vala ôt. º pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levôket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
41. És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
42. És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendôs vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
43. º pedig erôsen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
| 
