1. És elôszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiûzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erôtelenséget.
2. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Elsô Simon, a kit Péternek hívnak, és András az ô testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ô testvére;
3. Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedô; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak;
4. Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta ôt.
5. Ezt a tizenkettôt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;
6. Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.
7. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.
8. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támaszszatok, ördögöket ûzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
9. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,
10. Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ô táplálékára.
11. A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek.
12. Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt.
13. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza.
14. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.
15. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.
16. ìmé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok.
17. De óvakodjatok az emberektôl; mert törvényszékekre adnak titeket, és az ô gyülekezeteikben megostoroznak titeket;
18. És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságúl ô magoknak és a pogányoknak.
19. De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.
20. Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.
21. Halálra adja pedig testvér testvérét, atyja gyermekét; és támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik ôket.
22. És gyûlöletesek lesztek mindenki elôtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.
23. Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.
24. Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ô uránál.
25. Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ô Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ô házanépét?!
26. Azért ne féljetek tôlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jône: és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
27. A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetôkrôl hirdessétek.
28. És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.
29. Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkûl!
30. Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32. Va laki azért vallást tesz én rólam az emberek elôtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám elôtt;
33. A ki pedig megtagad engem az emberek elôtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám elôtt.
34. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ô atyja, a leány és az ô anyja, a meny és az ô napa közt;
36. És hogy az embernek ellensége legyen az ô házanépe.
37. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám;
38. És a ki föl nem veszi az ô keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
39. A ki megtalálja az ô életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ô életét én érettem, megtalálja azt.
40. A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
41. A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;
42. És a ki inni ád egynek e kicsinyek közûl, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.
| 
