1. És lôn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettôt az ô tanítványi közûl,
3. Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendô, vagy mást várjunk?
4. És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5. A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztúlnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6. És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? ìmé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10. Mert ô az, a kirôl meg van írva: ìmé elküldöm az én követemet a te orczád elôtt, a ki megkészíti elôtted a te útadat.
11. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb keresztelô Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12. A keresztelô János idejétôl fogva pedig mind mostanig erôszakoskodnak a mennyek országáért, és az erôszakoskodók ragadják el azt.
13. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14. És, ha be akarjátok venni, Illyés ô, a ki eljövendô vala.
15. A kinek van füle a hallásra, hallja.
16. De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ô társaiknak,
17. És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
18. Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.
19. Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: ìmé a nagy étü és részeges ember, a vámszedôk és bûnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az ô fiaitól.
20. Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lônek, hogy nem tértek vala meg:
21. Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lônek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.
22. De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.
23. Te is Kapernaum, a ki az égig fölmagasztaltatták, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lônek, mind e mai napig megmaradt volna.
24. De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.
25. Abban az idôben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elôl, és a kisdedeknek megjelentetted.
26. Igen, Atyám, mert így volt kedves te elôtted.
27. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
28. Jôjetek én hozzám mindnyájan a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tôlem, hogy én szelíd és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30. Mert az én igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.
| 
