1. Abban az idôben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.
2. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: ìmé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni.
3. º pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ô és a kik vele valának?
4. Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ô vele valának, hanem csak a papoknak?
5. Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?
6. Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.
7. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.
8. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.
9. És távozván onnan, méne az ô zsinagógájukba.
10. És ímé, vala ott egy elszáradt kezû ember. És megkérdék ôt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák ôt.
11. º pedig monda nékik: Kicsoda közûletek az az ember, a kinek vagy egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt,
12. Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.
13. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lôn, mint a másik.
14. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el ôt.
15. Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé ôt nagy sokaság, és ô meggyógyítja vala mindnyájokat;
16. És megfenyegeté ôket, hogy ôt ismertté ne tegyék;
17. Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:
18. ìmé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ô belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19. Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.
20. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.
21. És az ô nevében reménykednek majd a pogányok.
22. Akkor egy vak és néma ördöngôst hoztak ô eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
23. És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
24. A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem ûzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
25. Jézus pedig, tudva az ô gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.
26. Ha pedig a Sátán a Sátánt ûzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ô országa?
27. És ha én Belzebub által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki? Azért ôk magok lesznek a ti bíráitok.
28. Ha pedig én Istennek Lelke által ûzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkûl elérkezett hozzátok az Isten országa.
29. Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi elôbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?
30. A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyûjt, tékozol.
31. Azt mondom azért néktek: Minden bûn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
32. Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.
33. Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcsérôl ismerik meg a fát.
34. Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességébôl szól a száj.
35. A jó ember az ô szívének jó kincseibôl hozza elô a jókat; és a gonosz ember az ô szívének gonosz kincseibôl hozza elô a gonoszokat.
36. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37. Mert a te beszédidbôl ismertetel igaznak, és a te beszédidbôl ismertetel hamisnak.
38. Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közûl, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tôled.
39. º pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.
40. Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
41. Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ôk megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.
42. Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ô eljött a földnek szélérôl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.
43. Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberbôl, víz nélkûl való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál:
44. Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.
45. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ô magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsônél. ìgy lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.
46. Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ô anyja és az ô testvérei állanak vala odakünn, akarván ô vele szólni.
47. És monda néki valaki: ìmé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48. º pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49. És kinyujtván kezét az ô tanítványaira, monda: ìmé az én anyám és az én testvéreim!
50. Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nôtestvérem és anyám.
| 
