1. Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2. És nagy sokaság gyülekezék ô hozzá, annyira, hogy ô a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3. És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: ìmé, kiméne a magvetô vetni.
4. És a mikor ô vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6. De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7. Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8. Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9. A kinek van füle a hallásra, hallja.
10. A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11. º pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12. Mert a kinek van, annak adatik, és bôvölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tôle, a mije van.
13. Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14. És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15. Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam ôket.
16. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17. Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18. Ti halljátok meg azért a magvetô példázatát.
19. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljô a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20. A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21. De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22. A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23. A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
24. Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ô földébe jó magot vetett;
25. De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ô ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
26. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
27. A gazda szolgái pedig elôállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
28. º pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
29. º pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
30. Hagyjátok, hogy együtt nôjjön mind a kettô az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elôször a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csûrömbe.
31. Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ô mezejében;
32. A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnô, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
33. Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
34. Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkûl semmit sem szóla nékik,
35. Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, a mik e világ alapítása óta rejtve valának.
36. Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ô tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
37. º pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38. A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
39. Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
40. A miképen azért öszegyûjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
41. Az embernek Fia elküldi az ô angyalait, és az ô országából összegyûjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
42. És bevetik ôket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
43. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ô Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
44. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
45. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedôhöz, a ki igaz gyöngyöket keres;
46. A ki találván egy drága gyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
47. Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
48. Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyûjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
49. ìgy lesz a világ végén is: Eljônek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közûl,
50. És a tüzes kemenczébe vetik ôket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
51. Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
52. º pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felôl megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elô az ô éléstárából.
53. És lôn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
54. És hazájába érve, tanítja vala ôket az ô zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcsesség és az erôk?
55. Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ô anyját hívják-é Máriának, és az ô testvéreit Jakabnak, Józsénak és Júdásnak?
56. És az ô nôtestvérei is nem mind mi nálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
57. És megbotránkoznak vala ô benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkûl, hanem csak az ô hazájában és házában.
58. Nem is tôn ott sok csodát, az ô hitetlenségök miatt.
| 
