1. Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ô tanítványainak,
2. Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3. Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ô cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ôk mondják, de nem cselekszik.
4. Mert ôk nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ôk az ujjokkal sem akarják azokat illetni.
5. Minden ô dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák ôket az emberek: mert megszélesítik az ô homlokszíjjaikat, és megnagyobbítják az ô köntöseik peremét;
6. És szeretik a lakomákon a fôhelyet, és a gyülekezetekben az elôlûlést.
7. És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják ôket: Mester, Mester!
8. Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
9. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.
10. Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.
11. Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.
12. Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
13. De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok emberek elôtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.
14. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színbôl hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.
15. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek ôt, kétszerte inkább magatoknál.
16. Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.
17. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?
18. És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levô ajándékra esküszik, tartozik az.
19. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é, vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?
20. A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak.
21. És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik.
22. És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.
23. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
24. Vak vezérek, a kik megszûritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.
25. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belôl pedig rakvák azok ragadománynyal és mértéktelenséggel.
26. Vak farizeus, tisztítsd meg elôbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.
27. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülrôl szépeknek tetszenek, belôl pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.
28. Épen így ti is, kívülrôl igazaknak látszotok ugyan az emberek elôtt, de belôl rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.
29. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit.
30. És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ô bûntársaik a próféták vérében.
31. ìgy hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.
32. Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!
33. Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?
34. Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közûl némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közûl a ti zsinagógáitokban megosotoroztok és városról-városra üldöztök.
35. Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Åbelnek vérétôl Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.
36. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre.
37. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyûjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.
38. ìmé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.
39. Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Åldott, a ki jô az ùrnak nevében!
| 
