1. A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2. Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3. A bölcseség-szeretô ember megvídámítja az ô atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4. A király igazsággal erôsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5. A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6. A gonosz ember vétkében tôr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7. Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8. A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a h aragot.
9. Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10. A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11. Az ô egész indulatját elômutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12. A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13. A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettônek pedig szemeit az ùr világosítja meg.
14. A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15. A vesszô és dorgálás bölcsességet ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ô anyját.
16. Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17. Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
18. Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19. Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20. Láttál-é beszédeiben hirtelenkedô embert? a bolond felôl több reménység van, hogynem a felôl!
21. A ki lágyan neveli gyermekségétôl fogva az ô szolgáját, végre az lesz a fiú.
22. A haragos háborgást szerez; és a dühösködônek sok a vétke.
23. Az embernek kevélysége megalázza ôt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24. A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25. Az emberektôl való félelem tôrt vet; de a ki bízik az ùrban, kiemeltetik.
26. Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az ùrtól van kinek-kinek ítélete.
27. Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
| 
